Magyargencs cimer

 

Prof. Jakov Katz (1904-1998)

Történelemtudós, a Jeruzsálemi Héber Egyetem volt rektora, számtalan egyetem, köztük a Harvard vendégtanára, a szociológiai megalapozottságú modern zsidó történetírás megalapítója. 1904-ben született a Veszprém megyei Magyargencsen. Iskoláit Pápán végezte, s több magyar vallásos főiskolát látogatott. 1934-ben védte meg doktori disszertációját a Frankfurti Egyetemen, még azelőtt egy nappal, hogy ezt egy zsidó nem tehette meg többé a nácivá váló Németországban. Palesztinába vándorolva azokhoz - köztük annyi magyarhoz - csatlakozott, akik még az állami lét előtt alapozták meg az izraeli tudományos életet. Műveit németül, angolul és héberül írta. 1998. május 20-án 94 éves korában jeruzsálemi otthonában hunyt el.

 

Dr. Böröcz Marcell (1884-1958)

Bölcsészdoktor, magyar, latin és francia nyelvből és irodalomból okleveles középiskolai tanár. A Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának titkára, a Balatoni Szövetség, a Balatoni Gyümölcstermesztők Egyesületének és Pécs szabad királyi város Iskolán kívüli Népművelési Bizottságának tagja. A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Országos Egyesületének tagja. Az I. oszt. a magyar nyelv, az V. és VI. oszt. a francia nyelv rendes tanára. Született a vas vármegyei Magyargencsen 1884. június 2-án. Síremléke a Lőczedombi temetőben található.

 

Horváth János (1775-1845)

A falu tanítója volt. Az általában aluliskolázott falusi tanítók írni-olvasni tudása majdhogynem elegendőnek bizonyult a feladat ellátására. Gyermekei közül az egyik a falu kovácsa lett.

 

Barcza Boldizsár, nagyalásonyi (1812-1895)

Barcza Boldizsár Magyargencsen született 1812. január 27-én. Vas megyei táblabíró fia, a pozsonyi líceum elvégzése után 1832-ben a cs. kir. 32. gyalogezred hadapródja lett. 1838 nyarán alhadnagyi rangban lépett át a cs. kir. 62. gyalogezredbe, azután pedig rövidesen a 2. huszárezredhez került. 1842-től ugyanitt főhadnagy lett, 1846-ban azonban kilépett a császári hadseregből. 1848 májusában az elsők között jelentkezett szolgálatra az újonnan szerveződő honvédségnél. A miniszterelnök a Pécsett alakuló 8. honvédzászlóalj századosává nevezte ki. Barcza Boldizsár 1849 áprilisában lett a zászlóalj parancsnoka, és alakulatával rendkívül véres csatákban vett részt. Zászlóalját az 1849. június 7-i, kátyi csatában érték a legsúlyosabb veszteségek. Az alakulat helytállását és vitézségét Kossuth Lajos kormányzóelnök saját kezűleg jutalmazta meg a 3. osztályú érdemjel kitüntetéssel. A szabadságharc leverése után Barcza Boldizsárt Aradon állították hadbíróság elé. Előbb kötél általi halálra, majd tizenhat évi várfogságra ítélték. 1852-ben amnesztiával szabadult a munkácsi várbörtönből. 1853-ban telepedett le Zala megyében.

 

Hertelendy Miklós (1813-1877)

Birtokos nemesi származású, apja császári és királyi ezredes, magyar. Miklós a bécsújhelyi katonai akadémián végez. 1831-től hadfi, 1846-tól főszázados a 6. huszárezredben. A Debrecenben állomásozó Würtenberg huszárezredhez került, 1846- ban főszázados. 1848 szeptemberétől részt vesz a Jellacic elleni harcokban és a pákozdi ütközetben. 1848. október 27. e-től őrnagy, osztályparancsnok a honvédsereghez csatlakozó ezredénél. November 26-tól alezredes ugyanitt. A szabadságharc több nagy csatájának hőse, Szolnoknál és Isaszegnél nagy szerepe volt a győzelemben. 1849. január 22. Perczelnek Ottinger elleni csatájában, Szolnoknál az ellenség által erősen tartott hidat elfoglalta, huszárezredével az ellenség lovasságát tönkreverte, miért Őt Perczel nyilvánosan megdicsérte és vitézségéért elismerését fejezte ki. 1949. október 3-án, a komáromi várban tette le a fegyvert. Menlevelet kapott, Kemeneshőgyészre, apósához költözött. Élete további részében Magyargencsen vásárolt birtokán gazdálkodott. 1867/68-ban a Vas megyei honvédegylet tagja. Haláláig visszavonultan él Vas megyei birtokán. Síremléke a magyargencsi Ótemetőben van. Felirata: Itt nyugszik HERTELENDY MIKLÓS huszár ezredes, szül. 1813. május 2. meghalt 1877. dec. 4. A felejthetetlen jó atya emlékére emelték hálás gyermekei. Béke hamvaira!

 

Károlyi Antal (1843-?)

Jogi tanulmányai végeztével Vas vármegye szolgálatába lépett. Harminchárom évig szolgálta azt előbb, mint tiszti főügyész, 1891-től mint alispán. 1901-ben országgyűlési képviselőnek választották. Lelkes támogatója volt mindennek, ami Szombathely előrehaladását célozta. Nevéhez fűződik a Széll Kálmán utca megnyitása. Részt vett a szombathelyi állandó színház létrehozásában, a Vas megyei árvaház megalkotásában. A lovassági laktanya, a pozsonyi-szombathelyi vasút, a Vas megyei cukorgyár, a színpártoló egyesület, a magyar nyelvalap, a kisdedóvó ügyei fáradhatatlan munkaerőt leltek benne. Számos közigazgatási kérdésekkel foglalkozó cikket írt "Egy alispán" álnéven. 1895-ben röpiratot adott ki, amelyben a törvényhatósági reform kérdését tárgyalta.

 

Soós Lajos (1879-1972)

Soós Lajos (Magyargencs, 1879. február 6.-Budapest, 1972. augusztus 28.) zoológus, a biológiai tudomány doktora, az MTA tagja, a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karának magántanára (1912. Nevéhez fűződik a Kárpát-medence puhatestű faunájának feltárása. Könyve: A Kárpát-medence Mollusca-faunája (1943).

 

DEUTSCH Adolf (1888 - 1953)

tanár, szakíró. Jesivákat végzett és rabbi lett, majd a bécsi egyetemen nyert tanári oklevelet és bölcsészdoktori címet. Megszervezte a budapesti izr. hitközség polgári fiú- és leányiskoláját, a hitközség iskoláinak igazgatójaként korszerűsítette a felügyelete alá tartozó elemi iskolákat. Hazai és külföldi zsidó folyóiratokban számos pedagógiai tárgyú írása jelent meg.

 

Dr. Szücs István Vas vármegye főispánja

(1944-ben Magyargencs díszpolgára) Tizennyolc évet töltött el a közigazgatásban, igen magas rangban: volt főszolgabíró, aztán Vas vármegye főispánja. Tisztéről 1944-ben lelkiismereti okokból lemondott. És a majd két évtizedes köztisztviselői pályafutása után egy fillérrel sem volt gazdagabb, mint hivatalba lépésekor!

 

Háczky Kálmán

Nemes csengeri Háczky Kálmán 1828.09.23-án született Magyargencsen és 1904.11.10-én halt meg Csabrendeken. Tanulmányait Pápán végezte a Református Gimnáziumban. 1848- ban Pápán beállt Perczel Mór seregébe és végig harcolta a szabadságharcot, főhadnagyi rangig jutott. Vámoscsaládon 1856-ban feleségül vette alásonyi Barcza Annát. 1875 és 1878 között Zala vármegye országgyűlési képviselője volt, majd az ezután következő időszakban a Zala vármegyei Gazdasági Bizottság elnöke és a Közigazgatási Bizottság tagja.

1881-ben Csabrendeken nála próbálta elkövetni első komolyabb rablását Savanyó Jóska betyár. Az interneten tévesen megjelenő történetekkel ellentétben nem a betyárkonvenciót akarta Savanyó behajtani rajta, hanem a következő történt: Háczky Kálmán Magyargencsen élő testvére, Háczky Sándor kifizetett Kálmánnak 60.000 arany forintot, amit megtudott Savanyó egyik embere, Háczky Sándor erdésze. A tragikusan Bogyai Antal halálával végződő sikertelen rablás története több helyen megtalálható az interneten.

 

Almásy Angéla

(Markovitsné) (Magyargencs, 1940. január 12. – Alsóörs, 2009. szeptember 25.) magyar textiltervező iparművész.

Életpályája

Almásy Angéla a család második gyermekéként született. Édesapja Almásy Károly ács-asztalos szakmája mellett földművesként gazdálkodott is, feleségével, Szakács Lídiával együtt. A család 1941-ig Magyargencsen élt, majd 1944-ig Budapesten, ahol az apa szakmájában, Hunnia Filmgyárban dolgozott, de az ostrom elöl, 1944 végén visszaköltöztek Magyargencsre.

Tanulmányai

Elemi és általános iskolát Magyargencsen és Kemeneshőgyészen végezte. Meghatározó tanítói, tanárai Baky Etelka és Asbóth László voltak. Eminens tanulóként fejezte be az általános iskolát, ennek ellenére szülei nem engedték középiskolába, egyrészt anyagi okokból (1954), másrészt a paraszti hagyomány, szokás szerint a gazdálkodást legalább az egyik gyereknek folytatni kell. (Bátyja építőipari középiskolába járt.) Egy év kihagyással Asbóth László tanár úr – akinek igen nagy tekintélye volt a faluban – hatására, kérésére és biztatására tovább tanulhatott.
A Pápai Petőfi Sándor Állami Általános Gimnázium reálosztályába 1955 év júniusában nyert felvételt. A gimnáziumban meghatározó tanárai Tallai Ferenc (történelem, osztályfőnök) és A. Tóth Sándor (ábrázoló geometria, festő és báb művész) voltak. Érettségi bizonyítványát 1959. június 10-én kapta meg, jeles eredménnyel.
Próba szerencse alapon jelentkezett a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahová első körben felvették, és 1959 szeptemberében a Textilkar, Szövöttanyagtervező szakán kezdte meg tanulmányait. Ebben az időben az Iparművészeti Főiskola igazgatója Hincz Gyula festőművész, grafikus, Textilkar vezetője Schubert Ernő volt. Jelesebb tanárai-mesterei, alakrajz: Rákosi Zoltán, Gerzson Pál, grafika: Ernyei Sándor, művészettörténet: Újvári Béla, irodalom: Bikácsi László, gyakorlat-szövés: Bakay Erzsébet, Balogh Rozi. Tanulmányi eredményei – melyek átlaga 4 és 4,77 között váltakozott – tandíjmentességet biztosított. Diploma munkái a Főiskola műhelyében, valamint a tizenkétszeres élüzem kitüntetést elnyert Pápai Textilgyárban készültek. Diploma dolgozatában a nagyüzemi szövöttanyag tervezés-kivitelezés lehetőségeit és jelentőségét elemezte az akkori öltözködési kultúra valamint divat irányzatok tükrében.
Diplomáját 1964. június 27-én jeles, dicséretes minősítéssel vette át. Pályafutása során, főiskolai tanulmányaitól kezdve, mindvégig az volt a célkitűzése, hívatása, hogy nagy-üzemileg kivitelezhető szövöttanyagokat tervezzen.

Munkássága

Első és egyetlen munkahelye a Pápai Textilgyár volt, ahová 1964. augusztus 3-án lépett be, mint tervezőművész, havi 1.300,- Ft fizetéssel. Ekkor Perczel Erzsébet, igen neves textiltervező volt a gyár művészeti vezetője. Ő 1968-ban ment nyugdíjba és Almásy Angélát nevezték ki utódjának, havi 2.500,- Ft fizetéssel. Ebben az időben zajlott a Pápai Textilgyár szövödei rekonstrukciója, a régi svájci jaquard szövőgépeket szovjet SZTB szövőgépekre cserélték. Ez a tervezőnek is új kihívást, sok munkát jelentett – az összes korábbi minta kollekció helyett újat kellett tervezni – melyet eredményesen és művészi szinten sikerült megoldani, amit számos elismerés, kitüntetés bizonyít. A Pápai Textilgyár eredményessége 1990-es évek közepére – elsősorban a szovjet piac kiesése miatt – nagymértékben romlott, a textiltervező iparművész munkája is feleslegessé vált és Almásy Angéla 1995 januárjában nyugdíjba ment.
Rajzkészsége, művészi ambíciója már fiatal korában jelentkezett. Nagyon szeretett növényeket, virágokat rajzolni. Hagyatékában számtalan rajz, vázlat, skicc, néhány akvarell virágcsendélet, valamint saját maga által szőtt falikép található. Azonban mindvégig hű maradt diplomája átvételékor vallott elvéhez, feladata, életcélja nem egyedi darabok készítése, hanem a nagyiparilag leszőhető divatos, a kor ízlésének megfelelő kelmék tervezése. Ennek érdekében állandó kapcsolatot tartott a Magyar Divat Intézettel és a Textilgyár jóvoltából majd mindenévben meg tudta látogatni a Frankfurti Nemzetközi Textilipari Kiállítást és Vásárt (Interstoff).

Családi háttere

1964-ben ment férjhez Markovits László agrármérnökhöz, Pápán telepedtek le, alapítottak családot. Két gyermekük született, Melinda 1966-ban, aki angol szakos tanárnő, Tapolcán él. Második gyermekük Mónika 1971-ben született és 1973-ban meghalt. A család 1980-tól szívesen töltötte szabadidejét az alsóörsi kertes nyaralójukban, földi életét is itt fejezte be. A pápai Alsóvárosi temetőben lévő síremléken az egyik relief Rétfalvi Sándor szobrászművész, a másik Kiss László pápai rajztanár alkotása.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alm%C3%A1sy_Ang%C3%A9la

 

Go to top